Másnapos pufók
Találkozásaim a kalapos emberrel Nem is tudom, hogy mutassam be hősömet, pedig bizonyára sokan találkoztak már vele.
Hogyan írjam le küllemét? Talán igen. Hosszú, fölmagasló, mint valami jelenés.
A haja? Nos, ilyenkor Dosztojevszkij dühösen legyint egyet regényeiben, s azt mondja, nem vacakolok én most hősöm külső megjelenítésével, hiszen az másnapos pufók általában szakálluk van és égő szemük és hátrahőkölő homlokuk és elegáns, de kopott nagykabátjuk és éles elmére valló, horgas orruk, ilyenek az urak javarészt, legyint Dosztojevszkij, és azt mondja, majd úgyis kibontakozik alakjuk, ahogy a regény előrehalad, mondja Dosztojevszkij, és különben is fontosabb, hogy belülről érzékelni tudjunk egy lényt, mint hogy arcvonásaival pepecseljünk, mondja Dosztojevszkij, és talán egyáltalán másnapos pufók lényeges, hogy apróra megismerjük, mondja Dosztojevszkij, talán rá se szolgál, hogy festői megjelenésében, vagy akár lelki rezdüléseiben kutakodjunk, majd lesz valahogy, mondja Dosztojevszkij.
Túl kerek a feje? Nem kell azonnal plasztikáztatni - Dívány
Ilyenkor Dosztojevszkij valami titokzatos, csaknem megfejthetetlen jellemű egyedre céloz, akit halálosan szeret, és akihez halálosan ragaszkodik, s akinek nem tudja a megoldását.
Nos, kétségtelen, az én hősömben is van valami titokzatosság, noha magam, sajnos, nem vagyok Dosztojevszkij.
Nem is tudom, hogy nevezhetném őt? Igen sokszor találkoztunk, elevenebben él bennem, mint bármelyik pályatársam, mit mondjak, elevenebben, mint Galsai Pongrác vagy Másnapos pufók István, pedig ők is elég elevenek és dominánsak. Ugyanolyan természetes közegben találkoztam vele, mint tömött testű fentiekkel, kocsmában, kertben, badacsonyi domboldalban, pályaudvaron, lóversenypályán, pincezugban, táncparketten, egyszóval valóságos, jó színtereken.
Hősöm, megvallom, kellemes benyomást tett rám, tulajdonképpen bizalmas viszonyba kerültünk, jól megvoltunk. Odaült az a pasas az asztalomhoz, igen, emlékszem, nagyon magas homloka volt!
Hogy ő régen ismer, együtt voltunk katonák Böhönyén vagy Debrecenben, de ő határozottan emlékszik rám. Vagy a népi kollégiumból. Nem is voltam népi kollégista. Hogy énekeljünk régi nótákat, népdalokat, református énekeket, zsoltárokat.
Találkozásaim a kalapos emberrel
Szerencsére, a cigány csak a Maroknyi székely-t tudta, istenesebb másnapos pufók nem. Hogy ő valami államigazgatási szervnél? Hogy onnan hova mentünk, nem tudom, talán a Fészekbe? Vagy a fészkes fenébe? Vagy a Balettcipőbe, valami kétes anya-lányával?
- Mózes Zsófi Tetoválás: idővel úgyis megbánjuk?
- Kis pénisz ellazult
Vagy egyszerűen a nagyon hűvös hegyekben bolyongtunk? Mintha a hajnali, kétségbeejtően kék égre is emlékeznék, szinte olasz ég volt, ragyogófehér, pufók, tovaszaladó másnapos pufók, igen, a felhők csak mentek, mentek, szálltak, valahogy jobbról balra, elég gyorsan, lehetett érzékelni, ahogy mozognak a rikítóan kék ég boltja előtt, az embernek kedve lett volna utánuk nyúlni, megfogni őket, egy pillanatra még azt is érezni lehetett, hogy még élni lehet egy darabig, amíg futnak csak a felhők, nem kell meghalni… És az ember csak könyököl másnaposan, és nem biztos az egészben.
Csóválja a fejét. Hogy csak kitalálta, nem is így volt, talán a székely himnuszt sem énekelték. Ugyanakkor ismerős az egész, hiszen apróra ismerem azt a pasast! Az a kék szeme… És ahogy előredőlve beszél hozzám, az asztal mellett áll.
Túl kerek a feje? Nem kell azonnal plasztikáztatni
Igen, látom, láttam már számtalanszor, tudom, hogy hogy van az egész. Ha kinyújtom a kezem, megérintem a kabátját. Nos, ilyesmi az én egyénem, ilyen finom, ellengő úr. De közelebbről is szeretném megismertetni önökkel, biztosan ráismernek, főleg a saját korosztályom, de a fiatalabbak is, itt Budapesten, ahol magam nevelkedtem. Először a Szigligeti utcában találkoztam vele.
Lehull a lepel: Így készíti ki az alkohol a bőrt
Én a kertben álltam, nagy bőrös-poros futball-labdával a kezemben, a vörös salakos úton. Gyepágyak közt vörös salak volt, súrlódott az ember lába alatt.
Négy nagy, tojás alakúra nyírt bukszus közt vezetett a domborodó, vörös salakos út. A gyep közt rózsák virítottak, rózsafák is ketten, fehér lándzsákkal az oldalukon.
- Amely biztosítja a jó merevedést
- Belorusz nők tömegei egy diktátor ellen Lehull a lepel: Így készíti ki az alkohol a bőrt Sajnáljuk, de rossz hírt kell közölnünk: a karácsony-szilveszteri partisorozat komoly szenvedést okozhat a bőrnek, amiért első sorban az alkohol a felelős.
Mögöttem a piros terasz magasodott, több lépcsővel, várszerűen. A teraszon nem állt senki. Mintha kiürült volna az egész ház, mintha elmentek volna hazulról, mintha kiszivattyúzták volna a levegőt a köríves ablakok mögül, mintha csak valami homlokzat lett volna a ház, díszletelem, melyet ha hátulról megdöntenek a műszakiak vagy a munkások, egyszerűen előrebukik.
- Lehull a lepel: Így készíti ki az alkohol a bőrt | Elle magazin
- "Másnapos vagyok" - Wanted magazin, - Cureous
- Rímkereső.hu: titokzatos
- Vegyük olybá, hogy a két magánhangzó a rím két szeme.
- Mekkora lehet a hímhimlő?
- Rímkereső.hu: erőszakos
Talán rám dől a ház, leprésel, mint egy bogarat. Ez fenyegetett hátulról, mintha a történelemből.
Vékony, fodros ing volt rajtam, és csak szorítottam a piszkos és fenséges bőrlabdát, mintha az a maga proletárpajtásságában megvédhetett volna. Igazán nem illett hozzám, vékony, úrias tagjaimhoz ez a futball-labda, de én rajongtam érte, mint az élet gömbjéért.
Irodalmi szószedet: A kancsal rím
Reszkettem ott a vörös salakos úton a kertben. Ott, a kerítés előtt láttam azt az urat.
Nagy kalap volt a fején, két kezével a rácsrombuszokba kapaszkodott, mint valami nagy mancsú majom, és mosolygott a Szigligeti utca sarkán, Rákosfalván, Budapesten, a XIV. Odaszaladtam a kerítéshez, szívem a torkomban ugrált, mert a nagykalapostól szinte jobban féltem, mint a rám omló háztól és a történelemtől és a levegőhiánytól; valahogy mégis a kezéhez akartam érni.
Pufók palacsinták | NOSALTY
Nem tudom. Talán részeg volt, vagy el sem értem volna a kezét, lány merevedési pontjai az úr eltűnt, vagyis befordult a sarkon, vagy én nem láttam.
Aztán a buszon.
