A nők péniszekről beszélnek

Az, amit beszélünk, olyan szavakból áll, melyek megölnek minket. Azt mondják, a nyelv, amit beszélünk, olyan jelekből áll, melyek, ha rendeltetésszerűen használjuk őket, olyan jelentéssel bírnak, amit a férfiak adtak nekik.

A nőknek ismét fel a nők péniszekről beszélnek fedezniük az írásukat, azt, hogy hogyan tudnak hangot adni, női nyelven megszólalni, beszélni. Elaine Showalter: A feminista irodalomtudomány a vadonban című1 tanulmányában idéz egy koncepciót, amely így szól: a férfikultúra a tudatosság halmazában van, mivel azok a részei, melyek a nők számára ismeretlenek, nyelvileg hozzáférhetőek, a mítosz részei, a vadon mitológiájának kultúrkörébe tartoznak.

A női kultúrának azonban csak azon része tudatos, amely a férfiak által érthető, és amely közös emberi tapasztalaton nyugszik.

A többi, az igazán női, ami csak a nőké, a vad zóna, ahova nem juthat el férfi, mert nyelvileg nem strukturált, nincs rá nyelv.

„Lányok, ti mit gondoltatok, amikor először láttatok merev péniszt?”

Nincsen nyelv a női nyelvre, soha nem is volt, és csak mostanában kezd kialakulni. A férfikultúra azonban nem jelent titkot, megfejthető, a domináns nyelv része, míg a nőt a férfiak mindig is elérhetetlennek, erekció a nadrág alatt találták.

Vajon mi ez a késztetés erre az elfojtásra?

Helen Cixous A medúza nevetésében azt állítja, a férfiak félnek a női kultúrától, mert az olyan erőt jelent, amivel nem tudnak mit kezdeni. Nem ismerik a női nyelvet. Nem tudják, mi az. Ha érzékelnek belőle valamit, az számukra misztikus és idegen. Ez az a holdsarló a két halmaz közül, ami nincs tudatossá téve.

A férfiak hozzáférnek magukhoz, megvannak a nyelvi közvetítő csatornáik, mivel létrehozták azokat övék a társadaloma nők csak a domináns struktúrán keresztül tudnak nyelvet találni.

Ez paradox helyzet, mert a nyelv, amin kifejezem magam, kétszeresen nem az enyém. Először a társadalomé, aztán a férfiaké. A csönd az, amibe a nők belekényszerülnek, ebből kell kitörniük. A pszichoanalitikusok szerint a szexuális szerepeket is tanuljuk, azok nem velünk születettek. Freud a pszichoanalízist a férfi logocentrikus rendszerhez mérte, azt feltételezte, hogy a preödipális fázisban a péniszirigység okozza azt, hogy a fennállóhoz, az apához akarunk igazodni.

A feministák élesen tiltakoznak ez ellen.

A férfiak félnek attól, hogy kasztrálják őket, és ezt a félelmet a nőkre vetítik. De a nőknek eszükbe sem jut ilyen, mert nincs szükségük péniszre, hogy a kezükben tartsák, ezt csupán a férfiak tulajdonították nekik.

Ma van Móric napja!

Cixous szerint a férfiak kisajátították a nők testét, és a nőket elidegenítették saját testüktől! Olyan kultúrát hoztak létre ugyanis, mely a falloszközpontúságra, falloszimádatra épül.

A fallikus formák tisztelete, szerepe, a mítoszok pl. Dionüszosz-játékok falloszistenítése mind a kultúra részei.

Index - Belföld - Önt zaklatták már? A magyar férfiak felét, a nők kétharmadát igen

Helen Cixous és Irigaray szerint is azért lett fallogocentrikus a kultúra, mert a férfiak megirigyelték az anya és gyermeke közötti kapcsolatot. Az anya és lánya vagy fia egy olyan belső szimbolikus mező, ahova nem juthat be a logosz, nem ér el a törvény, mert a törvényt, ami nincsen, az anya szabja ki. Az anya megengedő, az anya alkot, és törvénye egy elágazó, szétszórt tinta. A férfi viszont nem tud ebben az elementáris, végtelen világban élni, törvény kell neki és határ, olyan a gondolkodása.

Az általános férfigondolkodás logikus. Megszerezték a törvényt, ám Cixous szerint épp itt miért nehéz a pénisz felálló állapotban? ideje, hogy a nők visszaszerezzék, ami az övék, a női történelmüket. Irigaray szerint viszont a nőt az élvezetre való képessége különbözteti meg a férfitól. A nők különbségét a férfiaktól a gyönyör átélésében látja.

A nő sokrétűbben éli át a gyönyört, szinte mindenhol érzi azt, gyönyöre nem korlátozódik a nemi szervre. A nő nem osztja magát részekre, nincs szüksége rá. Ebből következik, hogy a nő a testével ír, szerinte odaadóbban, mint a férfiak.

Egyenes vagy hajlított?

Ez, a gyönyör átélésének a képessége teszi a nőt szeszélyessé és a férfilogika számára őrültté, szerteágazóvá, elképzelhetetlenné. A nő mindenhol érzi a gyönyört, az írását a testi élvezethez lehet hasonlítani, a nőkből áramolnak a szavak, míg a hagyományos maszkulin nyelv logocentrikus és fogalmakhoz kötött.

A nő nem akar a nők péniszekről beszélnek, részekre szabdalni, képes magát "tulajdonmentesíteni", képes adni, ezért írása "is csak folyamatos lehet, anélkül, hogy rögzülne vagy körvonalaiban kijelölődne".

A szövege is ilyen lesz, a női test, az írás teste dekonstruált, kiszámíthatatlan, elágazó. Az írás felszabadítja a testet és térré teszi, a szöveget pedig végtelen élvezetté.

Hogy kifejezze a vad zónát, a szerteágazót, ami nem középponti, hanem szétszóródó jellegű, a nyelv végtelen jelölője, szabadság, nevetés és játék. Irigaray szerint a nők mimikrit játszanak, utánozzák a férfinyelvet, mert kénytelenek fenntartani a fennállót, a logoszt, a törvényt. A nő így gondolkodik: ha a férfinak a logocentrizmus és falloszközpontúság a vágya, eljátszom a kedvéért.

Nem véletlen, hogy "Hérodotosz például beszámolt róla, hogy az amazonok tehetséges nyelvészek voltak, akik könnyen megtanulták férfi ellenségeik nyelvét, bár a férfiaknak nem sikerült megtanulniuk az övékét.

Mert a nő "hagyja beszélni a másik ezer nyelvű nyelvet, amely nem ismeri sem a falat, sem a halált. A logocentrikus gondolkodás szereti az egyértelműséget, nem megy be a vadon vad zónájába, minek is, ha világa logikus és jól értelmezhető. Érzi, hogy a női megfojthatja, elemeire bonthatja, összekeverheti, dekonstruálhatja. Cixous ezt írja erről: "Ahogy a férfi kilép önmagából abba a nőbe, akit sajátjaként és nem egy másikként kezel, azzal - és ezt ő is tudja - megfosztja önmagát a nők péniszekről beszélnek testi birodalmától.

Abból, ahogy összetéveszti magát a pénisszel, és ahogy az ostromba veti magát, megértjük, mennyire viszolyog és retteg attól, hogy a nő megszerzi őt, hogy elvész, felszívódik vagy egyedül marad a nőben. A nő újra beszél és újra ír, ereje teljében van, nem lehet elfojtani.

A nyom, a tükörképek játéka, mely elvet minden eredettant, csak a játékot ismeri, és a jelölő elkülönböződését.

Lehet-e meghosszabbítani a péniszt?

Cixous szerint a férfiaknak a késztetése, hogy mindig be akarnak tömni valami lyukat, azaz a hiányt akarják pótolni péniszükkel. A férfiaknak "szükségük van arra a hitre azért, hogy önmagukból okot gyárthassanakhogy megdöglünk a vágytól, hogy mi az ő péniszük vágytól beszegett lyukai vagyunk, az az ő ősrégi ügyük". Ám nekünk, nőknek nem kell azzal foglalkozni, hogy a férfiak mit hisznek, az az ő harcuk magukkal és a világgal, nem a miénk.

A miénk a másik teste, és az nem ők.

Kuki - Nuniszőr teszt! Milyen van a többségnek és mi tetszik leginkább a lányoknak / fiúknak!

Cixous szerint a terhességet másképpen kell átélnünk, mint eddig tettük, a gyerek nem a "szülő halála". A gyerek a másik, és mint ilyen "az élet kívánása".

Nők mesélnek a pillanatról, amikor először láttak bevetésre kész péniszt | hu

Kiemeli a test mint egyenlőség kritériumát. A nők a testükkel írnak, miközben játszanak, s ebből a testből teremtődés, elkülönböződés jön létre. Szövegeket szülnek és közben ők is megszületnek.

Karcsúak, kecsesek, és nem keresik a hiábavalót. A nők életet adnak, testükkel énekelnek. A nők péniszekről beszélnek Veronika.